A gasztroenterológus szerint, aki nyáron a bőrtesztet elvégezte, fölösleges terheléses vizsgálatnak kitenni Marcit (ezzel mélyen egyet is értettem), inkább diétázzon két éves koráig, aztán majd meglátjuk. Szerinte ekkorra ki fogja nőni az allergiát, legalábbis a tejprotein-érzékenységét majdnem biztosan. Hát, úgy legyen, de ha mégsem, az sem tragédia.
Érdekes volt felfedezni, hogy főzés során milyen nagy mennyiségben használunk fel tejterméket és tojást. Gyakorlatilag alig van étel, amihez nem kell ilyen hozzávaló.
Azt gondoltam, ha már így alakult, nem szeretnék kétfelé főzni, vigyünk inkább mentes-konyhát. Szerencsére vannak lelkes anyukák, akik nem restek megosztani tapasztalataikat a kezdőkkel, így nem is kell különösebben megerőltetni az agyamat, hogy változatos, finom ételek kerüljenek az asztalunkra.
Tulajdonképpen az allergiának köszönhetjük, hogy pékárut szinte nem is veszünk a boltból. Mert:
- Próbáljunk csak valami mentes kelt tésztát sütni reggelire.
- Hűdefinomlett! Legközelebb süssél kiflit!
- Ezdejó, mi lenne, ha minden nap ilyet vinnék a melóhelyre? Kipróbálod a kenyeret? Hm?
- Öööö….legközelebb kevesebb teljes lisztet tegyél bele jó?
- Így már rendben van. Na jó, a kedvedért teszek rá tökmagkrémet, de egy kis kolbász jobban esne…
Az uram időnként kikönyörög azért egy kis hagymás-tojásrántottát, és a tegnap készített rakott krumplinak is úgy örült, mint egy gyerek. És mivel én nem működöm tejeskávé nélkül, tej is van itthol általában.
Apropó tejeskávé, nézzük csak, mi történik, ha a kávésbögre valahogy a földön felejtődik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése