2013. március 11., hétfő

„Ez jó mulatság, férfi munka volt!”


Az építkezésnek hála folyamatosan bővül a szókincsem, olyan kifejezéseket ismerek meg, mint például mischung és padlopon.

Meséltem legutóbb, hogy házunk padlója, vagyis jelenleg az a szürke, poros izé, amin járunk, a legkevésbé sem egyenletes, több centis szintkülönbség detektálható akár szabad szemmel is. Mikor a ház épült, ez az ún. mischung réteg volt hivatott eltüntetni a beton aljzat egyenetlenségeit és ebbe az „ágyba” rögzítették a járólapokat csemperagasztó híján. Ezt az immár gidres-gödrös, laza, nem stabil réteget tervezte felszedni az én uram ezen a hétvégén.

Jött velünk az egyik barátunk is éhbérért dolgozni, de legalább finom volt a pizza, amit innen a faluból rendeltünk, mert itt pizzéria is van ám! És bár esetünkben irreleváns, de még fitness terem is van, komolyan, bár eddig csak kívülről láttam, és ahogy magamat ismerem, ez így is marad még jó ideig.

A két fiú mindenekelőtt varázsolt nekem világosságot a padlásra, mert birtokba akartuk venni azt is, azaz rám várt a lomtalanítás. Sajnos szombaton nem volt nálam fényképezőgép, pedig megért volna néhány fotót az ott uralkodó ijesztő kupi. De legalább egyetlen döglött állattal sem találkoztam, bár egy nagyobbacska, valaha jobb időket látott moncsicsit először annak véltem. Volt ott minden, régi tankönyvek, játékok, ruhák, borosüvegek, harmincéves „Bárány legel a réten, választ várok a héten” borítékok stb. Mindez ömlesztve. Mire mindent lehordtam, lepókhálóztam, összesöpörtem a galambpotyadékot és a darázsfészkeket, igazán otthonos lett a padlás. Erős és igényesen ácsolt, még szigetelt is a tetőszerkezet, a padozat pedig deszka. Egy hibája van, hogy alacsony, csak kétrét görnyedve tudtam közlekedni, így is minduntalan bevertem valahová a fejemet, hátamat. De nagyon örülünk neki, hogy a tetőtér fölött van ez a jól kihasználható, remek kis padlás.

Találtunk itt egy halom faanyagot is még az építkezésről, főleg lambéria és parketta maradékokat. Ezeket lesöprögettem, és méret szerint szortírozva rendbe tettem.

A fiúk pedig az egész házban felverték ezt a nyavalyás mischung réteget, és az egészet kitalicskázták a sitthalomra. Jó, hogy egy mondattal elintézem, pedig több órás munka volt.
Mindeközben ideiglenesen megőszültek, de legalább nem vergődtek felriasztott molylepkék a hajukban és nem húztak pókhálóköpenyt maguk után, mint én.

eme nagyszerű, mischungba ágyazott lelettől fosztottuk meg a jövő régészeit

Délután elérkezett a kandalló jobblétre szenderítésének ideje. A korábbi nappaliban állt, praktikusan az egész házat lehetett vele fűteni, de nem illett bele a terveinkbe, és igazából nem is tetszett nekünk. Túlságosan nagy volt, mészkővel burkolt, kormos, és nekünk egy kicsit flancos. 

géppark

Emberem úgy tervezte, rácsapnak egyet-kettőt Samuval (háztartásunk legnagyobb kalapácsa) bedöntik a mészkövet, kiszedik a samott téglát, aztán megyünk haza. A rácsapásban nem is volt hiba, ám a mészkő tömbök alól előbukkant egy ilyen:

kiszabadított acélóriás

A hazamenés tehát váratott még pár órát magára…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése