2013. július 31., szerda

Egyedülálló anyának lenni

Kemény. Most aztán van lehetőségem kipróbálni, mivel az uram pár hete már nem Budapesten, hanem a falunkhoz közeli városban dolgozik, és a házunkban lakik, ami ugye feltételezi, hogy szegről-végről lakhatóvá tettük, ez remek, persze.

Nem gondoltam, hogy az a rövidke idő esténként, amikor nélkülem játszanak, fürdenek, vagy az éjszakák, amikor főzhettem, mosogathattam, képeket rendezgethettem kedvemre, mennyire fontosak voltak. Most bezzeg éjjel-nappal szolgálatban vagyok, mert Marci úgy alszik akár a nyúl, amint megpróbálok lelépni, azonnal felriad, sőt a biztonság kedvéért alvás közben markolja a hajamat. Bonyolítja az életemet, hogy mindenféle ügyeket is pont most kell intéznem (zöldkártya, személyi, parkolási igazolvány, szemészet stb.) ez szintén felemelő ebben a remek időben, BKV-val és egy háromévessel. Mindeközben meghirdettük a lakásunkat, elég gyakran jönnek megnézni, folyton puccban-parádéban kell lennem, miközben Marci szisztematikusan a rend ellen dolgozik. Aztán még férjen bele a napi két torna, játszhasson, szaladgálhasson is szabadon, együnk is valami normálisat… És akkor még csak egy gyerekem van, sőt munkahelyre sem kell járnom.

Minden tiszteletem hát a gyerekeiket segítség nélkül nevelő, dolgozó anyáké. Nem is értem, hogy csinálják. De tényleg.

2013. július 25., csütörtök

És boldogan csiszolt, amíg...


Ezen a héten nyaralok. Közben pedig, ahogy Marci fiam mondaná, házat építek.
Fiókám a nagymamai gondoskodást élvezi, az uram pedig dolgozik, immár a közeli Városban.

A nyaralás úgy történik, hogy reggel elintegetem az uramat, kávézok, aztán csiszolom a falat.
Az uram szerint nincs még egy ember (asszony) aki úgy tud csiszolni, mint én, ezért bízta rám ezt a kényes feladatot. Meg kell hagyni, tud hízelegni.
Mikor már nagyon elegem van, egy bögre kávéval, egy zacskó lidl-s piskótával, mert tudok élni, kiülök a teraszra, és a nyolcvanas évek elejéről származó IPM magazinokat lapozgatok, melyek örökségünk részei természetesen.
Aztán visszamegyek csiszolni, és már nem is szeretem annyira az uram precízségét. Kora délutánig csiszolok, majd ebédet készítek, ami komolyabb főző és sütőalkalmatosság híján roppant változatos: tészta tejföllel, sajttal, vagy valamilyen üveges szósszal.
Ebéd után tovább csiszolok, és már magam se hiszem, hogy ennyi csiszolnivaló lehet egy házon. A hajam, mint egy bukósisak veszi körül a fejemet, a kezem pedig már olyan száraz, hogy akár használhatnám smirgli helyett.
Estefelé megérkezik életem párja, és hoz két doboz hideg citromos sört. Rávetem magam (a sörre, mert ennyi csiszolás után már csúnya dolgokat gondolok az uramról). Miután elmeséltük, hogy telt a napunk (az én mondókám rövid: csiszoltam), bemegyünk a házba, én tovább csiszolok, az uram pedig glettel, hogy másnap is legyen mit csiszolnom.

De végre készen van. Mától ablakot festek.



2013. július 23., kedd

A nap kérdése

Vajon hogyan kellene vakolni a blokktéglából készült falat, hogy a tégla lyukaiban ne tűnjön el a vakolat jó része?
Mivel a lyukak vakolattal való betömködése nem valami gazdaságos, az uram kitalálta, hogy használjuk fel erre a célra az elcsiszolt csiszolópapírokat. Bár tömőanyag volt bőséggel, mégsem bizonyult elégnek, így áldozatul esett néhány régi konyharuha és egy párnahuzat is.

De szerintünk a kőművesek nem így csinálják…

2013. július 17., szerda

A harmadik születésnap

Ami kapcsán több dolgot is megfogadtam a jövőre nézve:

  1. Nem húzom az időt, és nem kezdjük a tortázást, ünneplést este nyolckor, mert akkor a fények idebent már csapnivalóak, és esélyem sincs tisztességes képeket készíteni.
  1. Nem húzom az időt, és nem az ünnep délutánján készítem el a születésnapi tortát, hogy még véletlenül se legyen ideje megdermedni a krémnek. Kipróbálom előre, sőt többször is megsütöm, hogy mire kell, ne a ronda de legalább finom (jobb esetben) kategóriába lehessen begyömöszölni. Cseresznyés tejberizstortával próbálkoztam egyébként, tojásmentes piskóta alappal.
  1. Nem húzom az időt, és nem az ünnep előtti éjjelen fejezem be Marci ajándékát, hanem már hetekkel előtte készen leszek vele.
  1. És úgy általában megtanulok bánni az időmmel. Mivel nincs belőle sok.
Marcikámat persze nem érdekelte sem a torta külleme, sem a késői időpont, sem az anyja kialvatlan, üveges tekintete. Sajnos a gondosan elkészített ajándékom sem hatotta meg, de legalább az uram faragta hajó sem hozta lázba. 

Háromévesünk szerint a születésnap értelme a gyertyafújás, és a mamától kapott legóautók.

Várjál, fiam, anyád még állítja a gépet!
Fújhatod!
Na, még egyszer, legyen meg a huszadik fújós fotó is!
Van még gyufátok?
Ez a micsoda?
Ezt nevezem én ajándéknak!
Dolga van, nem ér rá tortát enni...
Azért mégis







2013. július 16., kedd

Három éves státuszvizsgálat

Hivatalosan még nem voltunk, a védőnő és a gyermekorvos is nyaral, milyen mázlisták, de megvizsgáltam én Marcit, mert kíváncsi voltam, hol tart egy átlagos hároméveshez képest. Közreadom az eredményt, és bár igyekeztem rettentő objektív lenni, de több mint jó lett szerintem, az olló szépen, folyamatosan záródik, úgyhogy megyek is hullámozni.


Szociális érettség

Felnőtteket és játszótársait utánozza
Igen 

Spontán érdeklődést mutat játszótársai iránt
Igen 

Játékokban képes kivárni, amíg rákerül a sor
Igen. Ezt tapasztaltuk a csoportos torna játékideje alatt is.  A boltban is kivárja, amíg kifizetjük, amit kiválasztott, nincs hiszti, sem boltban evészet.

Egyre hosszabb ideig tud egy dologra figyelni.
Igen. Pl.a kiválasztott játékkal magába feledkezve játszik, vagy ha érdekli a történet, nagyon sokáig képes az ölemben ülve mesét hallgatni. A Kisvakond rajzfilm formában is hosszú ideig leköti, legalábbis addig, ameddig velem Dévényezik, biztosan.

Megérti az "enyém", "övé" koncepcióját
Igen

Nyíltan kifejezi ragaszkodását
Igen. Sajnos nem túl romantikus alkat „Szeretlek anya, te vagy a legszebb” mondatokat nemigen várhatok tőle. Ám ha valami baja van, avagy idegen lép a komfortzónájába, azonnal tapad, akár egy kis kullancs.

Érzelmek széles skáláját képes kifejezni
Igen. Felismeri és érti is az érzelmeket.

3 éves korára könnyen elválik szüleitől
Igen.  Amennyiben ismeri és szereti azt, aki elválasztja tőlünk. Töltött már több napot nagymamáival nálunk, anyukámnál pedig csaknem egy hétig parasztlegénykedett csöppet sem hiányolva szegény utána vágyódó szüleit. Elő van irányozva egy újabb hét nyaralás anyósomnál is, aki három unokáját vállalta be, mekkora buli lesz ott, Istenem!
Az idegenekkel viszont bizalmatlan.

A napi rutin nagyobb változásai iránt ellenkezik
Nem jellemző, teljesen rugalmasan kezeli a változásokat. Egyébként sem engedhetjük meg magunknak a szigorú napirendet, Marcinak is meg kellett tanulnia alkalmazkodni.

Most már tudja, hogy ő fiú vagy lány, és ezzel egy időben feltámad az érdeklődése a másik nem iránt. 
Tudja, hogy ő fiú, azt is meg tudja állapítani ki a fiú és ki a lány, a legnyilvánvalóbb nemi különbséggel is tisztában van.  Nem érdeklik jobban őt a lányok, mint a fiúk, bár egyszer-kétszer bekukkintott (ő mondja így) már a blúzom alá.

A "doktorbácsis" játék ebben a korban nagyon gyakori; a gyermekek szívesen játszanak egymás testével. Vizsgálgatják, tapogatják egymást, meglesik egymást pisilés közben, egyszóval játékaik némiképp szexuális színezetet öltenek. Idővel ez az érdeklődés csökken.
Még sosem játszott doktor bácsisat. Ma jelentkeztem nála vizsgálatra, de láthatóan nem értette, mit szeretnék, és a szerepcsere után sem esett le neki.
A játékában semmiféle szexuális színezetet nem vettem még észre.

Verset mond, mesélni tud képekről, és a mesékből visszaad részleteket is.
Verset nem mond egyáltalán, bár ha megkezdem a sorokat, és éppen olyan kedve van, akkor befejezi. Ez nemcsak mondókákra igaz, hanem pl. a Cinege cipőjére is. Szerepelni egyáltalán nem szeret, akkor sem, ha csak én vagyok a közönség.
Mesélni szokott, képekről is, időnként csak úgy fejből fantáziál. Meserészlet visszaadását még nem halottam tőle.

Spontán kifejezi az ismerős játszótárs iránt érzett szeretetét.
Igen. Nem gyakori eset, de volt már rá példa, hogy megölelte, megsimogatta egyik-másik cimboráját, még azt is mondta, szeretlek. Engem meg evett az irigység.

A szobatisztaság nappalra kialakult.
Igen. Nappali alváshoz sincs szükség már pelenkára, és az éjszakai is száraz már egy ideje, ma van az első teljesen pelenkamentes napja.


Kognitív fejlődés

Mechanikus játékokat működésbe hoz
Igen

A kezében vagy szobában lévő tárgyat képes azonosítani egy könyvbéli képpel
Igen

Szerepjátékokat játszik babákkal, állatokkal, emberekkel
inkább vonatokkal, autókkal, vagy néha csak úgy egyedül. Az embereket én képviselem többnyire.
A bonyolultabb, utánzásos szerepjátékot csak nemrégiben kezdte el, vásárolni és főzni szokott. Néha Dévény módszerrel kezeli egyik-másik plüsslényt, önmagát vagy engem. Más tevékenységet nem modellezett még.

Tárgyakat forma és szín szerint szortíroz
Magától nem, de ha megkérem, szortíroz. Ám azt hiszem, nem látja értelmét, hamar elfelejti, mi a feladat, elkalandozik, emlékeztetetés után viszont folytatja.

3-4 darabos puzzle-t kirak
Segítség nélkül nem tudja kirakni, de ha segítek igen. Többnyire jó helyre teszi a darabokat, viszont nehéz beforgatnia, és egy kezes munkálkodása során a már helyükön levők is könnyen elmozdulnak.
4 és 9 darabos puzzle van itthon, mindkettőt ki tudja rakni.

Megérti a "kettő" koncepcióját
Igen

Színeket felismer, megnevez
Ez nem szerepel még a hároméves tudástárban, de leírom, hogy számos színt ismer már fel biztosan: pirosat, kéket, zöldet, narancsot, sárgát, lilát, fehéret, feketét, szürkét, barnát, bordót


Hallás- és beszédfejlődés

Képes két-három részből álló utasítást követni
Igen

Majdnem minden hétköznapi tárgyat és képet felismer
Igen

A legtöbb mondatot már érti
Igen

Érti a térre utaló kifejezéseket (rajta, benne, alatta)
Igen

4-5 szavas mondatokat használ
Igen. Ennél több szavas mondatokat is használ, viszont még nagyon babásan beszél, csapong, időnként hiányoznak az összefüggések, és a ragozást is elég nagyvonalúan alkalmazza.

Tudja mondani nevét, korát, nemét
Igen

Használ személyes névmásokat (én, te, engem, mi, ők)
Csak az „én”, és az „ő” személyes névmásokat használja, előbbi helyett még gyakran mondja saját keresztnevét is.

Idegenek is megértik a legtöbb szavát
Nem. Rengeteget beszél, szinte folyamatosan, de csak én értem meg maradéktalanul, a többiek hellyel-közzel. Egy idő után azonban rááll a füle, annak, aki kíváncsi rá.


Mozgás

Jól tud mászni
Önmagához képest igen, egészségesekkel nem versenyképes.

Váltott lábbal lépcsőzik fel-le
Nem. A fellép - mellézár technikát követi még. Alacsonyabb lépcsőfokokon fellépked kapaszkodás nélkül, egyébként szüksége van támaszra, legyen az korlát, fal, vagy a kezem.

Labdába rúg
Igen. Mindkét lábbal.

Könnyedén fut
Ha figyelembe vesszük, honnan indult, akkor igen. Egyébként futás közben látszik leginkább, hogy valami nem stimmel nála.

Triciklit pedállal hajt
Nem próbálta még. Gyanítom, hogy nem lenne egyszerű megtanulnia, de egy idő után biztosan menne.

Könnyen hajol, elesés nélkül
Igen. Bár hajolás helyett inkább a guggolást választja.

Függőleges és vízszintes, és körkörös vonalakat rajzol ceruzával, zsírkrétával
Igen

A képei már felismerhetőek, ügyesen színez, de például kört rajzolni még nem tud.
Nem ismerhetők fel a képek, de ő mindig megnevezi, mit rajzolt. Legutóbb pl. vonatot, síneket, motort, Nils Holgerssont, Gorgó a sast és egy kutyát.
Színes krétákat használ, de nem színez, a szabad rajzot preferáljuk, nem rajzolunk neki előre és színezőket sem adunk neki.  Kört rajzolni én sem tudok, legalábbis szabályosat…

Képes oldalanként lapozni egy könyvet
Nem. Ez nem megy még, általában három, négy lapozással vége a könyvnek.

Több mint 6 kockából is képes tornyot építeni
Igen

Ceruzát képes rajzoló pozícióban fogni
Nem. Markolja még. A rajzoló pózt nem tanítom neki.

Képes kupakot, csavart ki-be csavarni
Igen

Kilincset elforgat
Igen

Az öltözködéshez nincs szüksége segítségre, bár lehet, hogy lassan készül el. A cipőjét még nem tudja befűzni, de a tépőzárral már elboldogul. 
Nem tud sem fel, sem leöltözni egyedül. Ilyenkor látszik nagyon, mennyire fontos (lenne) mindkét kéz. A cipőjét egy kézzel is le tudja venni, akár tépőzáras, akár fűzős. A fűzővel is elboldogul, nem szokta begörcsölni.


2013. július 11., csütörtök

A gyógyító mese

Marcinknak megint kijutott. Komolyan, leszállhatna már róla a sors, persze, ismerem a mondást, hogy azt bünteti, akit szeret, de azért mégis…
Most éppen a letapadt fitymája okoz neki nehéz napokat. Pontosabban már nincs letapadva, éppen a születésnapja előtti este sikerült felhúznia az uramnak, nem repedt be, kezeljük, de  szegényem nagyon szenved. Vizeletét visszatartja, amikor nagyritkán (naponta legfeljebb kétszer) mégis elengedi, zokog, sikít.

Kb. ebből állnak a napjaink (és az éjszakáink egy része):
- Anya, anya, anya, anya, aaaaanya, anya, fáj, fáj, a kukim, anya vigyáz kukira, anya, jaj, picit fáj a kukim, nem picit, nagyon, jaj, jaj, jaaaaj, fáj, anya, anya megmossa, jót tesz neki, anya, anya, nem bekeni, ölbe vesz, vigyáz, fáj, anya, anya….

Tegnap, nagyon hajnalban éppen a kádban állt, én pedig langyos vizet csorgattam a hasára, hogy az lecsorogjon a kukira, amihez nem lehet hozzáérni, mert a víz Marci szerint segít. Közben duruzsoltam neki, hogy térjünk vissza az ágyba, és majd mesélek a vonatról meg a békákról.
- Nem! A vakond kukiját! Az jó lesz nekem.

Én pedig a héten sokadik alkalommal mondtam el a történetet az erdőszéli vakond csemetéről, akinek nagyon fájt, és sírt is néha, de hagyta, hogy bekenje az anyukája, és mikor meggyógyult, a maradék varázskrémet elküldte Marcinak.  Mert az jó lesz neki. 
A témát Marci vetette fel már az első este, ő javasolta a főszereplőt is, csak a sztori az enyém.


Mára javult kicsit, nem volt akkora tortúra a pisilés, rebegem is a hálákat, mert már alig állok a lábamon. Azért a vakond és a mese erejéről nem fogok megfeledkezni, bár jó lenne, ha nem kellene sűrűn bevetnem.

2013. július 10., szerda

Balatoni gyerek

Így három év után, azt hiszem, nevezhetjük hagyománynak, hogy július nyolcadikát a Balaton partján töltjük. Az uram még most, amikor két életet próbál élni egyszerre, is megoldotta, hogy a cég boldoguljon nélküle ezen a napon.


Marcink születésnapját itt, a szülővárosában ünnepeljük hármasban. Mesélünk, emlékezünk….  Bár a legényt kizárólag a hajók érdekelték, nem volt hajlandó romantikázni.





2013. július 8., hétfő

Három évvel ezelőtt...

…még nem tudtuk, hogy létezel. Egy aprócska szobában, egy aprócska ágyban vártál ránk három napon át. Vasárnap volt, mikor először belenéztünk a szemedbe. Te minket választottál, és mi téged választottunk.


Nagyon szeretünk, Kisfiam! Éltessen az Isten!




2013. július 2., kedd

Valaki azt akarja, hogy legyenek ajtóink


Az elmúlt hetekben az építkezők mindkét mumusa utolért bennünket, egyrészt a burkoló mindig a jövő héten tud majd jönni, másrészt a tőle független további haladás is nehézkes az építkezők kiürült zsebei okán. Mi is alá tudjuk támasztani azt a vélekedést, hogy a felújítás csak az Álomház c. műsorban kerül annyiba, amennyibe a jól fésült tervező kalkulálja, a hétköznapi halandók esetén nyugodtan szorozzuk be másféllel (vagy inkább többel). Főleg, ha az illető halandók a „vagy az legyen, amit  igazán szeretnénk vagy ne legyen semmi” hitvallást követik. Ehhez pedig nem kevesebb, mint nyolc darab, nem szabványméretű beltéri ajtó tartozik (kettő közülük hőszigetelt, egyik a pincébe, másik a tetőtérbe nyílik) néhány egyáltalán nem szabványméretű tokkal, és – ki hinné? – egy legkevésbé sem szabványméretű átjáró-burkolással, amin az ajtók mart mintáját szeretnénk viszontlátni.

No, hát majdnem nem lett semmilyen ajtónk, mikor váratlanul kaptam egy kisebb és egy nagyobb fotós munkát.
Aztán az uram ugyancsak váratlanul kapott némi adó-visszatérítést.
Kicsivel később emberem munkahelyi erőfeszítéseit jutalomforintokkal ismerték el.
Ezután már csak az kellett, hogy szűkebb családunk tagjainak szíve essen meg rajtunk, és hipp-hopp rendelhetjük is az áhított ajtókat.

Azért az ide vezető, pénz-független út sem volt teljesen padlopon simaságú. Néhányszor emlékeztetni kellett a kőművészeket, hogy a lehetőségekhez képest jó lenne, ha nagyjából egyforma méretű ajtónyílásokat alakítanának ki. Pl. egymás mellett volt két nyílás, tíz centi magasságkülönbséggel, azt nem kellene úgy hagyni, mi a véleményetek? Aztán miden nyílást aprólékosan lemértünk az urammal (szélesség, falvastagság alul, középen, fölül, magasság jobbra, balra, középen), kitaláltuk, melyik ajtó merre nyíljon, aztán mindent lefényképeztük. Az adatokat táblázatba rendeztem, az uram a fotókat megjegyzésekkel látta el, a mintaboltban az eladó álla leesett, mikor meglátta a több oldalas anyagunkat. Mégis kezdhettük elölről, mert kiderült, pár helyre még parapetfalakat kell építeni, amit az uram ezúttal rábízott a kövek műveseire. Ő pedig glettelgetett, csiszolgatott tovább szépen a glettmesterek után, ezúttal egyedül, mert én egyéb elfoglaltságaim miatt hetek óta nem jártam a házban.


A nappali félig le van burkolva, és az uram szerint olyan szép, hogy a terasz helyett inkább mellé ült le enni, közben gyönyörködött. Kinek a pap, kinek a padló. Egyébként legyen is szép, ha már ennyit vártunk rá, állítólag jövő hét közepére istenbizony, becsszóra készen lesz.