Fürdőszoba evolúció

A komfort eddig soha nem érzékelt fokozatán élünk, mert tadaaaam, van meleg vizünk, és tudunk zuhanyozni.

Ezidáig az egyik emeleti szoba sarkát neveztük ki fürdőnek, vödörben hoztuk a vizet a kerti csapból, és kölcsönrezsón illetve az utóbbi időben vízforralóval (mert feltörtünk) melegítettem. 

A vödör után, oh luxus, a rumliban talált, kisikált piros lavórra váltottunk, aztán egy szép nyári napon megjelentek a vizes emberek, hogy befejeznék az emeleti fürdőn a munkát. Ha már ott voltak, véstek kicsit, hogy megnézzék a csövek állapotát is, és kiderült, hogy voltaképpen szívószálak futnak a falban. Gyors helyzetjelentés az uramnak, aztán előkapták a vésőt, és csőcsere.

   

A vágott sebek most is ott éktelenkednek a falban, és fognak is még egy darabig, mert ez a helyiség a fontossági listánkon nincs az első tízben. De legalább muszáj lesz egyszer újraburkolni. Tudniillik olyan csempe volt a falon, amit ugyan nem választottam volna, ám együtt tudtam volna élni vele, mert túl jó volt ahhoz, hogy csak úgy leverjük. Főleg miután találtunk a padláson egy dobozzal még belőle, így a vizesek első tevékenysége során sérült néhány lapot tudtuk volna pótolni. Mindenesetre most emiatt nem fáj a fejünk, lényeg, hogy van víz a házban, mert az uram felszerelte ide a régi kádtöltő csapot, és működik a zuhany is. Igaz, hogy nemcsak ott jön a víz, ahol szerintünk kellene neki, de ne legyünk kukacoskodók. 

A lenti fürdő pedig tovább alakult, beépítették a kádat, és felkerült a falra a radiátor is. Az ajtók berakása után befejezik a csempézést, aztán már csak ki kell fogni az aranyhalat, hogy megvehessük/megépítsük a bútorokat.

A kádon látható alkotás egy törölközővel bevont deszka, amin állva az ablakot csiszoltam és festettem

kádból fényképezve

Tágas, nagy ablakos, szoba-szerű fürdőszobára vágytam, na, ez pont nem olyan, de megpróbáljuk kihozni belőle, amit lehet. Ezért is választottunk fehér csempét, nem burkoltunk plafonig, és a diagonál lerakás is tágítja a teret állítólag. Nagyméretű tükröt teszünk majd fel, a mosógép a tervekkel ellentétben mégiscsak lekerül a pincébe, szóval mindent elkövetünk, ami egy átlagos női magazin lakberendezős cikkeiből összeollózható.

A legkisebb helyiség méretével nagyon nem vagyok kibékülve, rettenetesen szűk, és nem fér el még egy egészen kicsi kézmosó sem. 

Szomszédos a fürdőszobával, így nincs messze a mosdó, de azért mégis. Sajnos nem tudtuk megnagyobbítani, túl nagy költséggel járt volna az a pár centi. Egyetlen előnye van, az ember nem hagyhatja el magát, ha felszednék húsz- harminc kilót, tutira beszorulnék…