- Anya, gyere, ott az egérke! Be
akar jönni!
Valóban ezen dolgozott a kis
piszok, vágyakozva pislogott befelé az ablakon, de nem sikerült bejönnie. Ám másnap a csapdába igen. Vagy neki, vagy az egyik
kollégájának. Többfrontos támadásom eddig három áldozatot szedett, én pedig
túlléptem az árnyékomon, már nem kérek segítséget sem a csapdák kihelyezéséhez,
sem az egérhullák likvidálásához. Nevel a falu.
Most, hogy elköltöztetek, rákerestem a blogodra, hogy tudjam mi van veletek. Megmutattam Julcsinak a képet az egérről. Örömében felkiáltott, hogy ilyen háziállatot vegyek neki! Szóval, egyet ments meg Julcsinak, lehetőleg egyben! :)
VálaszTörlésIsten hozott, Ági! Annyira azért még nem lettem falusi, hogy élve fogjak el egy egeret, de meglátom, mit tehetek :)
TörlésKarácsonykor teszteljük a nagyobb családon, mennyire vagyunk vendégfogadásra alkalmasak (addigra alighanem kész lesz a konyha), ha nem bukunk meg, eljöhetnétek saját élőhelyén megfigyelni az itteni populációt. A ketrec nem az igazi szerintem. Ha a fejed fölött szaladgálnak a padlásdeszkák és a lambéria között az már valami! Esetleg létrehozok addigra egy tanösvényt :)
Így, fotón nagyon aranyos! :) Mint egy rajzfilm hős! :)
VálaszTörlésTény, ami tény, aranyos kis pofija van, és ártatlan szemei, bár a cukiságából határozottan veszített, mikor vadul rágcsálta, kapirgálta az ablakot, nem rettent meg sem Marci hangos lelkendezésétől, sem attól, hogy kikopogtattunk neki :))
Törlés