- mondogatta tavaly a kis ünnepelt, hihetetlen, hogy megint eltelt egy év, és mi újra Lackó születésnapját ünnepeltük. Igaz, már egy hete, de csak most készültem el a képekkel, és talán írni is tudok róla, ha közben el nem alszom.
Szerettem volna, ha maradandó emlék lesz ez a nap, amit persze nem úsztunk meg nyávogás nélkül, Lackó fő stratégiája még mindig a visítva ordítás, egy idő után elég idegtépő tud lenni. Sokat készültem rá, éjszakákon át horgoltam a kis szülinapos kedvencét: Boribont. Nem tudok horgolni, az új (azaz minden) szemeket a youtube-ról lestem el, az eredmény finoman fogalmazva sem lett tökéletes, Marék Veronika mackójához képest igazi manökenalkat, akárcsak cérnaherceg kis gazdája.
Csendesen jegyzem meg, hogy Lackó a születésnapja előtt naponta többször is olvasott történeteket azóta egyszer sem vette elő, és az alvótársnak remélt mackó is magányosan ücsörög ágya feletti polcon, de nem baj, én nagyon szerettem készíteni, legfeljebb egyszer majd ellopom tőle...
Marci sokkal inkább lelkesedett, mint az ünnepelt, nem volt könnyű szegénykémnek megemésztenie, hogy ez most nem az ő napja, nem ő kap ajándékot.
A fő attrakciónak a tálkányi gumimaci bizonyult, sátoros ünnepeken jutnak csak hozzá.
A tortafaragás során leeső, és reggelire suttyomban el nem pusztított tésztából mackófejnyi sütinyalókák készültek, és akinek már összeragadt a szája a sok édességtől, szezámmagos, mákos, sajtos mackókat ropogtathatott.
A tortát én készítettem (szokás szerint), kicsit száraz lett a tészta (szokás szerint) és kemény a krém, mascarponés csoki de kevesebb csoki is elég lett volna, mindenesetre elég gyorsan elfogyott.
A tortára Boribon autózik történet szereplőit szerettem volna tenni, ám több cukrászdában járva sem találtam nyúl, mókus, süni marcipánt, így jöttek a járművek, a kék-zöld gyerekszájak nekik köszönhetők.
Ám minden elhalványult Boribonostul, gumicukrostul a Yamaha R1 járékmotorhoz képest, - Ez az én boldog ajándékom! - azt hiszem, jövőre inkább motoros szülinapot szervezek.
