2017. június 30., péntek

Névnap, Szélkirálynő, piskóta

Tegnapelőtt és tegnap Lackó névnapját ünnepeltük. Bizony két napig, mert június 27-én, mint minden kedden Budapestre utaztunk DSGM terápiára, és aznap már nem lett volna időm sütni, készülni, ám óra után meglepetés névnapi kirándulást terveztem a fiúknak.
Reggel kilencre jár Marci Dévény-tornára, általában az uram visz minket autóval, utána, amíg nem végez a munkahelyén, mienk a nap.

Lackó napján elbuszoztunk tehát a Szent Gellért térre, ott pedig hajóra szálltunk - a BKK hajó félóránként közlekedik - és ahogy Marci fiam mondta, már szeltük is a habokat egészen a Batthány térig.


A fiúk a kánikula ellenére nagyon élvezték az utazást a Szélkirálynőn, mert persze így nevezték el. Figyelték a vizet, hogy úsznak-e körülöttünk cápák, vagy legalább egy óriáspolip.


Nézd, anya, egy lányhajó!

 A Lánchíd a szemükben Sárkány-szorossá változott, az Országház Jégvárrá, egy szemben elhaladó hajó Aranyvadásszá, és néhány fekete sirályt is látni véltek körözni a Vár fölött.

Kilőtték a kék petárdát, gond nélkül keltünk át a szoroson.

Ne mondjátok, hogy ti nem látjátok a fekete sirályokat!

Jégvár


A fentiekből látszik talán, hogy Berg Judit nagyszerű története Ruminiről, az utcagyerekből hajósinassá lett kisegérről az én gyerekeimet is elvarázsolta. Lackó még csak három éves és láthatóan nem figyel, mikor esténként még nem az általa választott mesét, hanem Ruminit olvasok (most éppen a második kötetet harmadszor) mégis teljesen képben van a szereplőket illetően.

Nagy volt hát az örömük, mikor leszállva a hajóról, néhány perc séta után egyenesen Egérvárosba érkeztünk, vagyis a Rumini játszótérre.



Bár erősen sütött a nap, a nagy lombos fáknak köszönhetően az egész tér árnyékban volt, viszonylag kevesen is voltak, dél körül pedig szinte egyedül maradtunk, a fiúk mindent nyugodtan kipróbálhattak.









A közelben ebédeltünk egy retró étteremben, a Pajtásban. 1969 óta működik, szerintem a berendezése azóta sem változott, viszont ezen a héten üzemel utoljára, bezárják. Furcsa volt a menza-érzés, régóta nem volt benne részem.




A fiúkat lenyűgözte a vitrinben látható régi műszaki cikkek kiállítása, a képcsöves tévét még felismerték, de a szalagos magnó, a rádió és az írógép újdonság voltszámukra.
- Milyen kár, hogy nem lehet kipróbálni! - keseregtek.






Ám volt valami, ami még az írógépnél is érdekesebbnek tűnt, a mellettünk falatozó táborozó gyerekek előtt a második fogás: piskótakocka csokiszósszal leöntve. Általános iskolában az egyik kedvencem volt, a meggyszósz mellett, és kb. azóta nem is ettem, inkább ki sem számolom, hány éve már.
- Azta' mennyi csoki, anya, ez engem nagyon érdekel, mit esznek? Tudsz ilyet készíteni? Ne süssél holnap tortát, inkább ilyen sokcsokisat, jó?
Ez eldöntetett.

Ebéd után még fagyiztunk, majd visszahajóztunk a Gellért térre, ahol még beugrottunk a Pagonyba kicsit vonatozni (a fiúk) és nézelődni, kávézni (az anyjuk). Nagyon szeretem ezt a könyvesboltot, a hatalmas választékot, a játszósarkot, a tiszta mosdót. Nem is távoztunk üres kézzel, egy nagyon érdekes kötet jött velünk, a címe Mesélő Budapest. Keddenként eddig is gyakran kalandoztunk a fővárosban, múzeumokba, állatkertbe, Tropikáriumba mentünk, vagy csak úgy tömeg-közlekedtünk, ami a fiaimnak legalább akkora élmény, mint az előbbiek, de szeretném ezt kicsit tudatosabbá, érdekesebbé tenni. Ebben sokat fog segíteni ez a remek könyv.

Másnap megsütöttem a "piskótát", sikerült végre egy olyan receptet találnom, ami tojás nélkül is egészen könnyű, már-már igazán piskótaszerű.




A neten talált receptek szerint elkészítettem a csokiöntetet, ami nem más mint egy nagyon híg puding néhány kanál kakaóporral turbózva. Mit meg nem tud az ember lánya, nem igaz? Mivel még van a kertben málnánk, sütöttem a piskótába  is, a sütemény tetejére pedig tejszínhab-rózsákat nyomtam, hogy ünnepélyesebb legyen. Az uram szerint így már egyáltalán nem volt menzás, de az aprónépet ez csöppet sem zavarta, pillanatok alatt eltűnt a tányérokról.
A sütit múlt a heti lekvárfőzés melléktermékével, ribizliszörppel kínáltam.



Apropó Rumini! Lackó először nem engedte összeszerelni az ajándékát (gyerek íjat kapott) mert - ezt figyeljétek! - sirálysípot akar készíteni belőle!



László, szláv eredetű név, jelentése: hatalom, dicsőség

2017. június 21., szerda

Katicák az udvaron

...és a tányéron.


Már régóta szerettem volna meghívni Marci ovis csoportját egy kis játékra, uzsonnára a kertünkbe. Ez amolyan szokásféle nálunk, egyik családnál palacsintázni máshol cseresznyét vagy éppen diót szedni voltak, és Marci mindig olyan lelkesen mesélt ezekről az alkalmakról. Gondoltam, van nekünk kemencénk, süthetnénk kenyeret, lángost, megmutatnám, milyen a dagasztás...ám a kemencét még nem üzemeltük be, nem is tudom, működőképes-e egyáltalán, és őszintén szólva most kisebb gondunk is nagyobb ennél. Egyszer. Majd.

Marci szeptemberben elsős lesz, nyáron pedig nem jár oviba, ez volt az utolsó lehetőségünk, hogy vendégül lássam a csoportot. A ballagás utáni héten még az udvarunk, teraszunk is alkalmas volt közel húsz kisgyermek fogadására, két nappal később már körbeállványozták a házat.
A terasz is látott már szebb napokat, meg persze csúnyábbakat is, de a szedett-vetett berendezés nem rontotta az általános jókedvet.



Mivel a Katica csoportot vártuk, katicás menüt kínáltam a gyerekeknek. Tapasztalat, hogy minden étel sokkal finomabbá változik, ha mondjuk állati alakot ölt. Így aztán készültek katicabogaras szendvicsek, hagymaszár-csápú lepkék, és rovar-muffinok. Igaz utóbbiak közül csak hármat sikerült viszonylag épen kiszednem a szilikon formából, először próbáltam így sütni, még gyakorolnom kell.





A lényeg persze a játék volt, igyekeztem játszószigeteket berendezni - homokozós, csúszdás, aszfaltrajzolós - még egy doboznyi mütyürkét is összeszedtem a régen nem használt játékok közül, ez a doboz azóta is rendkívül népszerű a gyerekeim körében, elmélyülten guberálnak benne.


Nagyon örültem ennek a délelőttnek, talán ha jövőre nem eszik ki az eperpalántákat a cserebogárlárvák, és lesz értékelhető termés, tartunk majd egy epres játszó-délelőttöt.

2017. június 19., hétfő

Apák napi torta


Jó reggelt apa! Boldog aNYák napját! - ébresztette kisebbik fiunk az apukáját tegnap reggel, aki kivételesen egészen sokáig alhatott. Rá is fért a pihenés, mert ismét nagy a jövés-menés nálunk - szigetelés, tető befejezése, színezés - az uram szervez, anyagot szerez, rohangál, ötletelünk, mert mindig jön valami, amire eddig nem gondoltunk, árajánlatokat próbálunk olcsóbbítani, tudom már mi a kváderkő és osztópárkány, és éjjelente színskálákkal álmodom.



Lackó roppant előzékeny gyerek, hogy apjának ne kelljen fáradnia, kibontotta az ajándékát is. Az ünnepelt nagyon örült a tehermentesítésnek, és a kerámia táblácskának is, a garázst avagy leendő férfibarlangot fogja díszíteni.



Marcit  kicsit  rosszul érintette, hogy ő ezúttal nem kap ajándékot, meg is jegyezte szemrehányóan, hogy ha ő apuka lesz, adni fog a kisfiának valamit apák napjára is. Aztán a torta megbékítette, mert a torta az lehet nálunk bármilyen, még elrontott is, valahogy mindig elfogy...

A boldog anyák napján túrótortát sütöttem apának, érik a málna, a ribizli, olyan jól illenek az édes túrókrémhez (no és pont volt itthon egy mindjárt lejáró csomag túró...)
Megosztom veletek a receptet, mert nagyon finomra sikerült, érdemes kipróbálni.



A tészta a tojásmentes kakaós muffinom receptje, nem egy könnyed tészta, tojás vagy reszelt alma, banán hozzáadásával lehet lazítani.

1,5 bögre liszt
0,5 bögre cukor (aki édesebben szereti, tegyen bele többet)
3 ek cukrozatlan kakaópor
0,5 cs sütőpor
csipet só
7 dkg vaj
2 dl tej

A sütőt 180 fokra előmelegítem.
A lisztet, cukrot, kakaóport, sütőport, sót összekeverem, majd hozzáöntöm az olvasztott vajjal elkevert tejet. Alaposan összekeverem. A masszát kapcsos tortaformában tűpróbáig sütöm (kb. 20-25 perc).

Míg a tészta kihűl, összeállítom a krémet.

0,5 kg túró
2 dl habtejszín
2-3 ek cukor (ízlés szerint)
250 g natúr joghurt
2 ek tejföl
reszelt citromhéj (a Dm-ben szoktam venni, 0,5 csomaggal tettem bele)
2 cs Zseléfix

kb 0,5 kg (bogyós) gyümölcs

A habtejszínt majdnem készre felverem, hozzáadom az egyik Zseléfixet, majd a habot készre verem.
A többi hozzávalót gépi habverővel összekeverem, hozzáadom a másik Zseléfixet, jó alaposan összekeverem. Óvatosan hozzáforgatom a tejszínhabot.

A kihűlt tésztát visszateszem a formába,a tetejére simítok egy vékony réteg krémet, majd megszórom a gyümölcsökkel.
Ráteszem a krém maradékát, a tetejére ismét gyümölcsöt teszek. A kész tortát legalább két órára a hűtőbe teszem. Jó étvágyat!



2017. június 2., péntek

Szívek

Ma reggel korán keltem, hogy még le tudjam fényképezni az éjszaka befejezett szíveket. Nagyon szerettem varrni őket -kézzel böködtem- annyira, hogy amint lesz egy csöpp időm, itthonra is készítek egyet.



   Pár csepp rózsaolajjal illatosítottam őket, ami fotózás közben a hajnali locsolás, a lassan szirmot bontó levendula és a kávé illatával keveredett. Remek kombináció.                                                                                                                                                              



Az anyagot Marci választotta, hisz ő vitte ma reggel a szíveket ajándékba a nagyon szeretett óvónéniknek.



Lezárult egy korszak, pogácsa és egy ötforintos a tarisznyában, a tegnapelőtt még kéttenyérnyi gyerekem ma elballagott az óvodából. Helló nyár!