Őszi séta a kertemben
Nem nagyon írtam a kertről, pedig lett volna mit. A kezdő kertész lelkesedésével vágtam neki, vetettem, palántát neveltem, gyomláltam, kísérleteztem, és sokat-sokat tanultam. Néha kockáztattam, pl. az áprilisi paradicsom és cukkini palántákkal, július végi uborka és zöldbabvetéssel, és nagyon elégedett vagyok az eredménnyel. Egyedül a saláták keltek ki gyéren-a galambbegy pedig sehogy- de annyit vetettem, hogy elég volt így is. A répát jövőre jobban ki kell egyeljem, mert az idei példányok a ceruza és hüvelykujj vastagság között mozogtak, de legalább nem férgesek, talán mert egy büdöske-sor mellett éldegéltek.
A céklám gyönyörű, és több mint száz fej fokhagymám lett, pedig errefelé állítólag vacakul terem. Lett elég hagymám, petrezselymem, zöldbab, zöldborsó, újkrumpli, sóska, mángold, karalábé, cukkini, kukorica. Utóbbi megevésével jobban kell majd sietni, hamar öregedett, spenótot pedig jövőre nem vetek, pillanatok alatt megtetvesedett, és miután levágtam pikk-pakk magszárba ment, a mángold sokkal jobb, és finomabb is szerintem.
Az áprilisi paradicsomok, bár egy vihar alaposan próbára tette őket - azt hittem, kampec- nagyobbak, erősebbek lettek, mint a fagyosszentek utáni társaik, hamarabb is teremtek. Általános szabály, ahogy észrevettem, hogy nagyjából minden nyári zöldség három-négy héttel később terem (a paradicsom pl. augusztus elején kezd), és kevésbé bőségesen, mint anyu nyírségi kertjében. Sovány a talaj errefelé, mindenből többet kell ültetni, ha ugyanakkora termést akarunk.
A 18 tő paradicsom nem termett annyit, hogy berakni lehessen belőle, igaz, ebből hat tő aprócska balkonparadicsom, termése apró, édes, és elhanyagolható mennyiségű. Az ökörszív és a Roma FV viszont szépen hozott, kötöztem, kacsoltam is becsülettel, talán ennek köszönhető, hogy bár egész augusztusban állandóan esett, csak a hónap végére rohadt le az egész.
A paprikáim viszont gyönyörűek lettek, főleg a kápiák (Csángó) egyik másik akkorára nőtt, mint egy kisebb fa.
A későn, július végén palántázott káposzták is összekapták magukat, legtöbbjük szépen beborult, bár a piacon nem hiszem hogy sokat el tudnék adni közülük. A csigákkal úgy voltam, hogy jut is marad is, és hát tényleg rendesek voltak, hagytak nekünk.
Gyümölcsökből ehettünk málnát, tüskétlen szedret, kajszit, almát (nyárit, őszit), körtét, szilvát, meggyet, némi szőlő is megúszta az általános rothadást. A birs idén alig termett, a pár szem gyümölcsét még féléretten kandíroztam, megmentve a rothadás elől. A tüskés szeder idén sem tudott beérni, tavaly a szárazság tette tönkre - féléretten megsültek- idén pedig a sok eső -féléretten megpenészedtek. Talán majd jövőre.
A veteményesben virágok is kaptak helyet, ide menekítettem a markoló elől az előkertből a rózsákat, a szívvirágot, vetettem büdöskét, körömvirágot és őszirózsát, és ide kerültek az anyától kapott kardvirágok is. Ezt így folytatom ezután is, szeretem a virágokat a zöldségek között.
Mindent összevetve a kísérleti kert jól vizsgázott. A kísérleti kertész pedig reméli, jövőre kisebbik fia is elég nagy lesz ahhoz, hogy elszöszmötöljön mellette a kertben, és akkor talán a tavasszal még takaros, nyáron pedig még egész jó sorokat őszre nem fogja teljesen felverni a gaz...
Most pedig mutatok ezt-azt:
A rózsáim művésznevéről fogalmam sincs, de talán nem is számít, lényeg, hogy szépek.
A verbénát anyák napjára kaptam, jövőre is ültetek, szeretem.
Nálunk a hajnalka bár nem hívtuk, de mindenütt felüti a fejét. Most éppen a karalábék között...
Nagy kedvencem, a büdöske is vadul virágzik
Kardvirághagymák napoznak. Még meg kell tisztítani őket.
Október végi ajándék: zöldbab és uborka és a gyönyörű vörös mángold
Sándor is jött velünk természetesen, közben kicsit vadászott
Utolsó bazsalikomvirágok
Articsóka. Még sosem ettem, kíváncsi vagyok, fog-e teremni.
Dávid és Góliát ugyanarról a fáról. Méretaránynak pedig egy négyéves kiskertész.
